6És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala, (Márk 16,15-16) 7Méne ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ő fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala. (Mát 18,20) 8Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás? 9Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek. (Malak 3,1; Mát 11,10) 10Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem. (Ésa 40,3) 11Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. (5Móz 15,11) 12Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt. (Máté 13,19) 13Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére. (Mát 16,7)
12 1Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból. (Mát 26,6; Márk 14,3) 2Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele. (Zsolt 69,22) 3Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. (Ján 12,31) 4Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala: (Ján 1,3; Luk 24,1; Ján 20,1; Ján 21,1) 5Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek? (5Móz 21,23) 6Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. (Ján 13,29) 7Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. (Ján 17,10) 8Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. (5Móz 15,11; Mát 26,11; Márk 14,7)